Egy
éjszaka mikor minden lehetséges, ez nem vicces, nem nevetséges, az
utcákon kóbor lelkek lesnek a boldog gyermekekből áldozatok lesznek, a
világot szellemek járják az embert a sarkon túl várják, az erdőben
farkasember vonyít életet sirat melyet átok szorít, vámpír bújik házak
árnyékában semmi jó nincs szándékában, szemfogai nyakadba vájnak s az
utca sarkán csak egy száraz hullát találnak, rubinvörös véred beszínezi
ajkát jelezvén komor hatalmát, messziről a szél egy lány sikolyát
hozza, az éjszaka szörnyeit csak ez a hang vonzza.
A temető éledezni kezd csak te lehetsz ki rajta veszt, öntudatra
ébred mind ki holt sírból kel ki, Múlt, mi volt, a tükörből más arca
néz elfordulni túl nehéz, ez nem álom, ez valóság már elhagyott a
bátorság, démonokat visz a szél a Gonoszé ez az éj.
Segítséget ne is várj inkább este ne járkálj, csukj be ajtót,
ablakot szíved félelemtől zaklatott, bújj be az ágyba, húzz magadra
takarót! Ez a Gonosz Álma! Vegyél be egy altatót!
|