A sorozat második kötete érthető módon az elsőre épül, ezért, ha valaki nem ismerné, akkor ajánlott elolvasni a Rémségek Cirkusza címmel megjelent előzményt.
Röviden csak annyit az ott történtekről, hogy Darren Shan teljesen hétköznapi kiskölyökként élte életét Anglia egyik kisvárosában. Aztán megérkezett a Rémségek Cirkusza, és minden megváltozott. Egy különlegesen idomított póknak, és vámpír tulajdonosának közreműködésével a fiú távozik az élők sorából… hogy aztán vámpírinasként folytassa földi pályafutását.
Éjszakái tanulással telnek (régi életében legalább csak nappal gyötörték a tanulással), hiszen egy leendő vámpírnak számtalan dolgot meg kell tanulnia, ha sokáig akar „élni”. Például azt, hogy melyik élőlény vére ehető, melyiké halálos. Darren szereti ezeket az órákat, mert legalább ilyenkor nincs egyedül.
Bezzeg nappal. Míg mestere - jól nevelt vámpírhoz illően - alszik, új inasa csak bámul kifelé az ablakon és ábrándozik. Amikor nem bírja tovább a tétlenséget és a tömény unalmat, kimerészkedik az utcára, az emberek közé. Ahol annak rendje és módja szerint bekövetkezik a katasztrófa: Darren focizás közben eltöri az egyik ellenfél lábát. A felelősségre vonás elől gyorsan távoznak a városból.
A további bonyodalmak elkerülése érdekében csatlakoznak a Rémségek Cirkuszához, ami ugyebár közvetett módon Darren vesztét okozta. Ennek ellenére a fiú itt végre barátra lel Evra, a kígyótestű (és bőrű) fiú személyében. Kalauzolásával Shan apránként megismeri a cirkusz jelenlegi lakóit és a helyi legendákat. Bár hetekig tart, de hősünk végre visszanyeri életkedvét - ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről egy félvámpír esetében.
Ám ez az „élet” nem tarthat sokáig, ha továbbra sem hajlandó embervért fogyasztani. Kizárólag állatokkal táplálkozik, de ezekből hiányzik az a szükséges plusz, ami képességeihez, mi több, puszta létéhez is szükségesek. Bár tisztában van az elkerülhetetlennel, egyszerűen nem hajlandó a „kannibalizmusra”. Inkább elpusztul. Hacsak közbe nem jön valami… vagy valaki…
|