"Olyan furcsák vagyunk mi, emberek A lelkünk sír, az ajkunk meg nevet. Azt hisszük másról, hogy boldog talán S elgondolkozunk egy-két szaván. Azt hisszük, ha szeme ragyog, Gondolatai tiszták, szabadok. S nem vesszük észre! Dehogy vesszük észre! Hogy könnyek égnek csillogó szemében Különösek vagyunk, mi emberek, A lelkünk sír, az ajkunk meg nevet. hazugság az egész életünk, hisz akkor is sírunk, mikor nevetünk." |