Hangos röhögés hallatszott a szobából. Krisztiék a horrorfilm közepén tartottak. Ez egy olyan videózos éjszaka volt, amikor biztosan nem ígérhet jobb programot egy füstös kocsmában való ücsörgés a sör mellett.
Kinyílt az ablak, a szél nyithatta ki. Hangosan sikítottak mind, majd ezen is elkezdtek röhögni.
A szomszédban már nyugodtabban telt ez az éjszaka. Juli néni csöndben ücsörgött a hintaszékében. A házban zajt egyedül a szék monoton nyekergése, és az óra másodpercenkénti kattogása okozott. Juli néni meg csak hintázott. Vele szemben egy másik ugyanolyan szék, de az már üres volt egy ideje.
Az öregasszony gyakran felnézett az órára. Izgatottan, mintha csak várt volna valakit. De kit várhat ilyen későn? Hisz egyedül élt a házban. Lánya Canadában élt, fia pedig Pesten feküdt, egy kórházban, mert csúnyán eltörte a lábát. Pista bácsit se várhatta. Szegény öreg egy fél éve már, hogy jobb helyen van. Úgy találták egyik reggel halva a konyhába. Valószínű megszomjazott, vagy megéhezett az éjjel, és kifele menet összeesett. Pedig milyen rendes ember is volt.
Éjfélt ütött az óra Juli néni az ablak felé rántotta tekintetét. A temető felől hátborzongató morajlás hallatszott. Az ott lévő fehér köd (ami ki tudja miért, minden éjszaka leülepszik a temetőre) elindult a széllel a falu felé. A kutyák dühösen ugatni kezdtek, majd nyüszítettek egyet, és már sokkal halkabban, vonítva ugattak tovább, sorban egymás után. Ebből bárki megmondhatta, aki ilyenkor még fent volt, hogy bizony a kertek alatt jár valaki. Krisztiéknek is feltűnt. A filmet már kikapcsolták, feszülten néztek kifele az ablakon, egy mukkot se szóltak, és remegtek mind. Juli néni szeme is kikerekedett, feszülten nézett kifele. A néni ajtaja hirtelen kicsapódott, majd visszacsukta a huzat. A padló ropogni kezdett, mintha járnának rajta, majd egy nagyot reccsent az üres hintaszék. Juli néni elmosolyodott, majd megszólalt.
-Jaj, hát, szervusz édes Pistikém, én mán azt hittem ma éjjel nem is gyüsz el hozzám! Pedig én nélküled olyan egyedül vagyok. Főleg mióta szegény Jancsika is kórházba került, úgy aggódok érte…