Egy
éjszaka
mikor minden lehetséges,
ez nem vicces,
nem nevetséges,
az
utcákon kóbor lelkek lesnek
a boldog gyermekekből áldozatok lesznek,
a
világot szellemek járják
az embert a sarkon túl várják,
az erdőben
farkasember vonyít
életet sirat
melyet átok szorít,
vámpír bújik házak
árnyékában
semmi jó nincs szándékában,
szemfogai nyakadba vájnak
s az
utca sarkán csak
egy száraz hullát találnak,
rubinvörös véred
beszínezi
ajkát
jelezvén
komor hatalmát,
messziről a szél
egy lány sikolyát
hozza,
az éjszaka szörnyeit
csak ez a hang vonzza.
A temető éledezni kezd
csak te lehetsz
ki rajta veszt,
öntudatra
ébred mind ki holt
sírból kel ki, Múlt, mi volt,
a tükörből más arca
néz
elfordulni túl nehéz,
ez nem álom, ez valóság
már elhagyott a
bátorság,
démonokat visz a szél
a Gonoszé ez az éj.
Segítséget ne is várj
inkább este ne járkálj,
csukj be ajtót,
ablakot
szíved félelemtől zaklatott,
bújj be az ágyba,
húzz magadra
takarót!
Ez a Gonosz Álma!
Vegyél be egy altatót!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
