A tiszteletes k�r�ltekintett a nagyasztal k�r� gy�lt harmadik oszt�lyos csemet�ken. Hirtelen megtorpant, megakadt a falakon. Az �don, vall�sos jelk�pekkel teli hittanterem sz�rke falai abban a pillanatban borzongat�an magaslottak. �gy �rezte, a n�gy fal egyre k�zelebb �r egym�shoz, mintha �sszeh�z�dn�nak, sz�k�lne a terem, s kipasz�rozn� bel�le a lelket. Magass�gos �g, ez a szag – ny�sz�rg�tt mag�ban. Az az �porodott, hideg por �s r�gi b�tor szagkever�ke savany� m�regnek tetszett. Viszerekkel telerajzolt kezei a nyitott imak�nyv lapjain remegtek.
N�h�ny j�l nevelt kisfi�t-kisl�nyt lesz�m�tva az eg�sz csoport r�gvest hozz�l�tott a duruzsol�shoz. Tr�g�r viccek cser�ltek egym�ssal �s kibesz�lt�k a legfrissebb h�reket. R�gvest azut�n, ahogy a v�n trotty figyelme elterel�d�tt.
A tiszteletes gondolatai m�shol j�rtak. Arra a SzTK rendel�re gondolt, ahol tavaly ilyenkor tette l�togat�s�t. - Aty�m, az �n �rdek�ben mondom, tess�k be�p�ttetni azt a Peacemaker-t! – visszhangzottak fej�ben a k�rzeti orvos szavai. Az orvos minduntalan pr�b�lta r�besz�lni a tiszteletes urat, hogy egyezzen bele a m�t�tbe, de � makacsul tiltakozott, mondv�n, hogy semmi mesters�geset nem �hajt mag�ban tudni a fogt�m�sein k�v�l, m�g ha sz�vel�gtelens�ge ennyire s�lyos is, mint ahogy azt a k�rh�zban meg�llap�tott�k.

Fundamentalista m�don k�vette a szent�r�sban le�rtakat. Azt vallotta, hogy ha az �r mag�hoz akarja �t sz�l�tani, akkor nem fogja megakad�lyozni azzal a „ketyer�vel”. B�r a lelke m�lyen mindig is rettegett a hal�lt�l. Ez�rt is ment papnak. Azt rem�lte a papi reverenda, az, hogy test�t-lelk�t felaj�nlja az �rnak, megk�m�li �t a vil�gi b�ntalmakt�l, a rossz emberekt�l. �s abban a kegyben r�szes�lhet, hogy sok�ig, ha nem is boldogan, de el�gedetten �lhet. Sok�ig �lni, nem szembes�lni oly kor�n a hal�llal.
Ez volt minden v�gya.
De, csak ha az �r is �gy l�tja j�nak.
Akkor persze m�g mit sem sejthette, hogy egy r�mai katolikus tiszteletes a pl�b�ni�j�t csak szeg�nyes k�r�lm�nyek k�z�tt tudja fenntartani, hogy bosszant� h�lyegyerekekkel lesz dolga a hittan�r�n, a kar�csonyi m�sor el�k�sz�letein, az els��ldoz�s idej�n �s a t�bbi. Ha g�r�g kat�likus vagy reform�tus pap lenne, soha nem lettek volna anyagi gondjai. Mert azok, Isten tudja hogy, de �lland� f�ny�z�sben l�that�k. Hatalmas NISSAN-okkal j�rnak, dr�ga, m�retre szabott �lt�nyt hordanak, na �s a templomaik, meg a hitgy�lekezeti h�zaik, melyekre ha csak r�n�z valaki, szinte b�logatnak, hogy "Igen, sok p�nzb�l �p�lt�nk, bizony." De nem is a p�nz miatt f�jt igaz�n a feje. Ink�bb a reform�tus lelk�sz bigotts�ga volt az, amely id�nk�nt letagl�zta. Egyr�szt, hogy m�r fanatikusan er�lteti Isten ig�j�t a lakoss�gra, m�sr�szt az a szigor, amellyel a n�vend�keit kezelte. N�ha azon tanakodott, hogy tal�n, ha � is olyan kem�ny k�zzel ir�ny�tan� a hittanos gyerekeket �s a hitgy�lekezetet, mint �, akkor �t is jobban elismern�k. Ha �gy tenne, tal�n megn�ne a templom l�togatotts�ga, s ez�ltal t�bb t�mogat�st is ki tudna �deskedni az egyh�zt�l.

De sosem volt r� k�pes. Soha, m�g csak meg sem mer�szelt valami ahhoz hasonl�t, hogy a vas�rnapi mis�n Isten szeretet�r�l �s kegyelm�r�l pr�dik�ljon, mik�zben h�tk�znap �s szombat d�lel�tt�nk�nt �r�lt m�dj�ra �v�lt�zz�n a gyerekekkel �s n�dp�lc�val p�f�lje �ket minden apr� kih�g�s�rt. Tov�bbra is maradt Isten t�relmes, j�mbor, �m elt�k�lt f�ldi helytart�ja, ahogy azt teol�gia szakon megtan�tatt�k vele.
Nem csoda h�t, ha hetven �ves kor�ra a gyerekkel (a rossz gyerekekkel) val� foglalkoz�s sz�vel�gtelens�gbe fulladt. Tal�n jobban lestrap�lt�k, mint m�s egy�b gondok. A rosszull�tek, az eszm�letveszt�sek sorra k�vett�k egym�st. Az egyh�zvezet�s�g a hossz� szabads�goltat�s, majd nemsok�ra a nyugd�jaztat�s lehet�s�g�t aj�nlotta fel neki.
De � azt mondta NEM. Min�l t�bb szolg�latot akart tenni az �rnak, hogy bizony�tsa, nem j�tt m�g el az ideje. Hogy el�g er� van m�g benne hivat�sa folytat�s�hoz, majd befejez�s�hez. Hogy mivel tudta volna befejezni, azzal m�g � maga sem volt tiszt�ban, de azt tudta, hogy vannak m�g feladatai.
�s hogy nem fog sz�vinfarktust kapni egy hittan�r�n. Nem vagyok rosszul – b�ztatta mag�t a hangos gyerekzsivajban. Vett egy m�ly leveg�t, majd h�r�gve kiengedte. Megd�rzs�lte szemeit, s lassan ki�zte mag�b�l m�g a rosszull�t gondolat�t is.
- Akkor teh�t folytatn�m – harsant fel a tiszteletes, mire a gyerekek nyomban elhallgattak, vagy legal�bbis lejjebb csavart�k a hanger�t. K�roly atya szigor�an v�gigm�rte mindny�jukat. A j� gyerekek b�nb�n�, a rosszak haragos �br�zattal jeleztek vissza.

A pap megk�sz�r�lte tork�t, majd egy nagy s�hajjal nekil�tott folytatni az �r�t.
- Ism�telj�nk egy kicsit! Ki tudja megmondani, mit mondott J�zus a j�deai asszonyoknak �ton a golgat�k hegye fel�?
M�ly gondolkod� csend a gyerekek k�z�tt, de a k�vetkez� minutunban egym�s ut�n kapkodtak a leveg�be cing�r karjaikkal. A jelentkez�kre �gyet sem vetve azt a gyereket sz�l�totta fel, amelyik m�r megint egy �r�lapra rajzolt, ahelyett, hogy figyelt volna. - Simon, tudod a v�laszt? – a kisfi� a f�le botj�t sem mozd�totta.
A buzg� kisl�nyok susogtak a kisfi�hoz. Egyik�k a helyes v�laszt mondta, m�sikuk sz�lt, hogy figyeljen, de semmi v�ltoz�s. Nagy g�l� szemei rend�thetetlen�l az asztalra szegez�dtek, filctolla fel-al� j�rt a pap�ron. Nagyon belem�ly�lt a rajzol�sba.
- SIMON! – d�rd�lt r� a pap. A kisfi� csak ennek hat�s�ra kapta fel a fej�t.
Arc�n felvillant egy kis pillanatnyi ijedts�g, de ut�na elt�nt r�la minden �rzelem. Semmi sz�gyen vagy neheztel�s. Az az arc �res volt. Kihalt, ak�r a temet� k�s� �jszaka.
- Teh�t tudod a v�laszt? – k�rdezte a pap ked�lyesebben
- Igen, tudom – felelte a kisfi� nyugodtan, majd t�rzs�vel is a pap fel� fordult – Azt mondta, ne �rtem s�rjatok, hanem a gyerekeitek s�rass�tok
- �gy van – helyeselt a pap – �s azt is tudod, hogy mi�rt mondta ezt?
- H�t, mer’ az�r’ halt meg, hogy majd az � gyerekeik, akik... h�t szerintem mi vagyunk, meg a feln�ttek, majd b�n�ket k�vetnek majd el, �s akkor m�g nem lehetett b�nbocs�natot nyerni. De mer’ � meghalt most a most �l� embereknek szabad lett megbocs�tani a b�neiket.
A pap b�szke mosolyt k�t�tt ajkaib�l �s ragyog� szemmel b�lintott.
- Nagyon sz�pen elmondtad - d�cs�rte meg K�roly atya

A rosszalkod� kisfi�k, akik szint�n nem jelentkeztek, acsarogva h�zt�k el a sz�jukat. Ez a fasszop� megint j�l benyalt annak a v�n buzinak – s�gtak egym�snak bossz�san -�r�l�k, hogy ilyen j�l megtanulod a leck�t, de m�g jobban �r�ln�k, ha nem az �r�n rajzolgatn�l – oktatta ki Simont a tiszteletes
A kisfi� m�r �pp bocs�natot akart volna k�rni, mikor kiny�lt az ajt� �s be�ll�tott M�rta n�ni, az �ltal�nos iskola hittantagozatos tan�rn�je
- D�cs�rtess�k, aty�m – k�sz�nt a t�pszli h�lgy rekedt hangon. Kontyban �sszefogott �sz haj�t megillet�dve birizg�lta, majd k�t ujj�val a szem�vege sz�r�ba cs�pett – Eln�z�st, de kicsengettek, �s a csoportnak vissza k�ne mennie az iskol�ba
A pap hitetlenkedve pillantott b�rp�ntos kar�r�j�ra, s csak akkor v�lt bizonyoss� sz�m�ra, hogy t�nyleg v�ge az aznapi foglalkoz�snak. Zavartan fel�llt a sz�k�r�l. - Igen, persze – mondta K�roly atya – H�t akkor �lljatok fel – �s szavaira a gyerekek mind fel�lltak a hely�kr�l. Tenyereiket im�dkoz�an �sszez�rt�k mellkasukon – Az Isten ig�je legyen veletek mindenkor az Atya, a Fi� �s a Szent L�lek nev�ben – vez�nyelt, s a gyerekek vele egy�tt, ritmusra keresztett vetettek magukon. V�g�l egy egybehangz�, tompa �MEN-nel b�cs�ztak. �lbe vett�k a tanfelszerel�st, majd kisorj�ztak a hitoktat�i teremb�l.
- H�t akkor �n is megyek – mondta M�rta n�ni K�roly aty�nak elt�lzott mosollyal, miut�n az utols� poronty is elhagyta a termet – D�cs�rtess�k a J�zus Krisztust – hadarta, �s valami pukedliz�shez hasonl� �gyetlen mozdulatot produk�lt - Mind�r�kk�, �men – hagyta j�v� K�roly atya, s M�rta n�ni ut�n bez�rult az ajt�.

K�roly atya mag�ra maradt a purit�n hittanteremben. H�trad�lt a sz�kben. Megk�nnyebb�lten s�hajtott, tudv�n, hogy egy kis id�re egyed�l lehet a gondolataival rakonc�tlan k�lyk�kt�l �s vall�sfanatikus �regl�nyokt�l h�bor�tatlanul. �r�lt, hogy akad, aki seg�ts�g�re van a munk�ban, de Zeregi M�rta (a boronah�zi hitk�z�ss�g vezet�je, a nyugd�jasklub oszlopos tagjai valamint a n�i kereszt�ny �nekkar mezoszopr�nja) legt�bbsz�r ink�bb ideges�tette �t (�s persze a n�vend�keket) vall�si buzgalm�val, minthogy megnyugtat�an egy�ttm�k�d�tt volna.
Megsz�llotts�g? – morfond�rozott a pap – pont �n besz�lek? Istenem, bocs�sd meg b�n�t a te h� k�vet�dnek, de sokszor �gy �rzem, becsaplak t�ged. Nem akarok meghalni, de nem akarok ellenkezni a te akaratoddal sem. Istenem, ne b�ntess meg, de ha m�r az ember nem v�laszthatja meg a hal�l�t, legal�bb hadd k�sleltessem egy darabig azzal, hogy a te szolg�latodba �ll�tom magam �s eg�sz l�nyem. Csak m�g egy kis id�t k�rek t�led. M�g nem k�sz�ltem fel. Rem�lem, ennyit nem veszel rossz n�ven t�lem. K�sz�n�m uram.

Lelkiismeretesen keresztet vetett. Let�r�lte a verejt�ket r�ncos, pigmentekt�l pontozott homlok�r�l. Fel�llt a nagyasztalt�l �s az �r�asztalhoz l�pett. Kih�zta a fels� fi�kot, kiemelt bel�le egy m�b�rk�t�ses, olcs�bb fajta hat�rid�napl�t. Azon az oldalon ny�lt ki, amelyet egy kis m�anyag szentk�ppel jel�lt meg. Hangosan felolvasta a bejegyzett teend�ket. - Most d�l van. Sz�lnom kell M�rt�nak �s Istv�n aty�nak, hogy j�jjenek rendet rakni a szert�rban. Ma d�lut�n kett�kor megbesz�l�s a templomi k�z�ss�ggel. N�gyt�l gy�ntat�s, hatkor kismise az elhunyt Csalog�ny Miska eml�k�re - csendben hozz� tette Nyugodj�k b�k�ben – majd este h�tkor �t kell utaznom Balk�nyba…
…uhh…
K�roly atya el�tt elhom�lyosult a vil�g. Sz�r� f�jdalom ny�lalt a mellkas�ba. A napl� kiesett a kez�b�l, amelyben tartotta, majd a sz�v�hez kapott. Arc�t a d�bbenet �s a szenved�s kever�ke torz�totta el. L�bujjait�l a feje b�bj�ig eluralkodott rajta a gyenges�g. Nem b�rt k�t l�ban maradni. T�dre hullott, majd oldalra d�lt az asztal m�g�. F�l karral siker�lt felk�ny�k�lnie. …uram irgalmazz… – ny�sz�rg�tt k�nl�dva. T�tong� sz�jjal pr�b�lt leveg� ut�n kapni. A sz�r�s csak m�ly�lt �s m�ly�lt, mint injekci�s t� a v�n�ban.
Mint egy hossz� injekci�s t� egy vastag v�n�ban.
…az �r az... - az �n p�sztorom… – szavalta mag�ban �szt�n�sen a halotti besz�det. Ak�rha kegyelem�rt im�dkozna – …nem sz�k- sz�k�lk�d�m. D�s f�v�... legel�kre terel …uh…�s… �s tiszta v�z�... tiszta viz� patakb�l...
Esz�be jutott, hogy senki nincs a pl�b�ni�n, aki orvoshoz vihetn�. A gy�gyszerei ott voltak a fi�kban. Csak ki kell �rte ny�lnia. Az, hogy ez lehet a legv�gs� eset, amib�l m�r nincs vissza�t, meg sem fordult a fej�ben. Nem akart r�gondolni.
…m�g ha a hal�l... a hal�l �rny�k�nak... v�lgy�ben... uh.. j�rok is… - sustorogta rem�nyteljesen, majd megpr�b�lkozott el�rni a fi�k gombj�t. Vakt�ban kapott oda. Elv�tette, s az alatta l�v� gombot kapta el. A farag�smint�ba kapaszkodva er�t gy�jt�tt mag�ban, �s �jra nekileselkedett …v�lgy�ben j�rok is... nem f�lek... nem... a gonoszt�l… Ujjai lassan fell�pdeltek, s megragadt�k a gombot. …mert te velem vagy, uram…m�g nem j�tt el az id�, uram… rim�nkodott. Egy meggondolatlan mozdulattal kir�ntotta az eg�sz fi�kot. A sz�tsz�r�dott holmik k�z�tt hiszt�rikusan kotor�szott, hogy meglelje a gy�gyszert. …uram… uhh…ne tedd ezt velem… foh�szkodott m�r szinte s�rva. Tal�lt n�h�ny goly�stollat keresztet �br�zol� d�sz�t�ssel, egy bibli�t �s egy gyereknek sz�l� hittank�nyvecsk�t. De a gy�gyszeresdoboznak se h�re, se hamva.
…k�-k�ny�rg�m.. uram…m�… m�g nem... nem j�tt el az id��hmm... Tov�bb kutatott. Eml�kezett r�, hogy abban a fi�kban kell lennie m�g egy f�llev�lnyi Adexornak. N�gyk�zl�bra emelkedve n�zett k�r�l a padl�n.
�jabb, er�sebb sz�r�s. K�t szeme �sszeszorult a v�ratlanul j�tt l�k�s keserv�ben. M�r ujjakat �rzett �d�mcsutk�j�n, amelyek folytogatj�k a l�gcs�v�t. �rezte, hogy a l�gutak egyre sz�k�lnek, s a f�jdalom nagyobb �s nagyobb m�retek �lt.
Ism�t az oldal�ra borult. Mellkas�t markol� keze r�ncokat ejtett a reverend�j�n. … meg kell, hogy legyen… - er�lk�d�tt - … tudom... tudom, hogy i-ide tettem a… M�r csak szemmel f�rk�szte a sz�th�nyt holmikat. Nem sokat l�tott, de �pp eleget ahhoz, hogy felismerje, mi micsoda.
R�akadt egy r�zsasz�n pap�rfecnire.

Azonnal r�j�tt, hol a gy�gyszer. Nem volt a fi�kban, de m�g csak nem is valahol az �p�letben. A v�rosi patika valamelyik polc�n, kis dobozk�kba z�rva, �s arra v�rhat, hogy a pap a hittan�ra v�gezt�vel ell�togasson a patik�ba �s a recept fej�ben kiv�ltsa az e h�napra ki�rt mennyis�get.
A pokolba is – szitkoz�dott
Tekintet�t a mennyezet fel� kanyar�totta, �gy esdekelt a mindenhat�hoz … uram, hallgasd... meg a te szo-szolg�dat… uhhh… tudod, sosem... sosem mondtam nekd ellent… uhhh… de azt is tudod, hogy f�lek…- kisz�radt a sz�ja, m�r nem terjengett benne leveg�, sz�ve egy hatalmas f�jdalomcsom�v� v�lt - … m�g vannak... m�g vannak elint�zetlen dolgaim...
…NE MOST…!

Szemh�jai fokozatosan z�rultak egyre kisebb, m�r csak hajsz�lnyi r�st hagyva. Az el�buggyan� k�nnyek elmost�k el�tte a napf�nyt, mintha a tenger al�l k�mleln�. Az ehhez t�rsul� �rz�s illett a l�tv�nyhoz.
�gy eml�kezett vissza az im�nti p�r m�sodpercre, hogy valami �nk�nyes hull�mok maguk al� temett�k, rabs�gba ejtett�k �t �s a tenger viz�ben fuldoklik. …nem... nem v�gezhetem �gy…
A tengeren a v�z, a templom ter�let�n az Isten az �r. Ahogy az �let�k�rt ragaszkod� haj�t�r�ttek is megpr�b�lj�k kereszt�lh�zni a tenger sz�m�t�sait, K�roly atya ak�ppen pr�b�lt ellent mondani a mindenhat� akarat�nak.
�s ekkor esz�be �tl�tt.
Kipattant a nem t�l meggy�z�, de az egyetlen k�zzel foghat� �tlet.
Megpr�b�lt nem l�legezni. Vagyis l�legzett, de nem a sz�j�n, mivel azt m�r mag��v� tette a roham szor�t�sa. Ellenben ha az orr�n fokozatosan szippant a leveg�b�l, tal�n lesz el�g ereje, hogy felt�p�szkodjon az asztalra, megragadja a telefonkagyl�t, felt�rcs�zza az �gyelet sz�m�t, �s kih�vja a ment�ket.
�gy is tett.
A sz�j�t egy�ltal�n nem haszn�lta. Hanyatt d�lt a padl�n. Minden porcik�j�t elernyesztette.
Csak a finom l�legzetv�telre �sszpontos�tott.
Bel�gz�s- kif�j�s, bel�gz�s- kif�j�s
Ez az... na m�g n�h�nyszor
Bel�gz�s- kif�j�s, bel�gz�s, kif�j�s
Musz�j siker�lnie.
Bel�gz�s- kif�j�s
Ez az. Kezdek �j er�re kapni, m�g n�h�ny ilyen �s… de mi ez…?
Megrettent. A bej�rat fel� r�ntotta fej�t. Az ajt� lassan, nyikorogva ny�lt ki. Apr�, puha l�ptekkel bes�t�lt k�t satnya l�bacska. K�roly atya feln�zett �s megl�tta a k�t l�bacska tulajdonos�t.
Heged�s Simon a harmadik b- b�l.
� volt az a kisfi�, akit az �r�j�n megdics�rt.
Mit keres itt? L�g az iskol�b�l? – k�rdezte mag�ban a pap, de a k�vetkez� pillanatban �szhez t�rt – Nem sz�m�t, seg�teni tud.
- Simon – ny�g�tt a pap – sz�lj… sz�lj M�rta n�ninek…
De Simon nem mozdult. Lec�vekelten �llt a pap el�tt
- Csak nem sz�vrohama van a pap b�csinak? – k�rdezte Simon k�z�ny�sen.
- De…- felelt a pap t�relmetlen�l. Eddig haszn�laton k�v�li keze a kisfi� ut�n ny�lt esdekl�en, a m�sikkal pedig tov�bb szor�totta a sz�v�t – Sz�lj M�rta n�ninek... rosszul vagyok...
- Att�l tetszik f�lni, hogy pap b�csi meghalhat? – k�rdezte a kisfi�, �m se hanglejt�s�ben, se arcmimik�j�ban nem volt semmi �rtetlenked�s. �s semmi aggodalom.
- IGEN! – rikkantott a pap, majd sz�razan k�h�g�tt – Igen… menj m�r…!
- De h�t a hal�l nem rossz dolog – mondta a kisfi� nyugodtan – azt tetszett tan�tani, hogy az emberek megsz�letnek, �lnek �s v�g�l meghalnak. Azt tetszett mondani, ez a dolgok rendje. A pap megh�kkenve n�zett fel a kisfi�ra
- Ez biztos, hogy �gy van, mert tetszik tudni, hogy �n mindig j�l megtanulom a hittanleck�t – mondta a kisfi�.
Viszont m�r nem azon a v�kony gyerekhangon besz�lt. Hangj�ban nem volt semmi bar�ts�gos vagy �rtatlan.

M�ly, d�r�mb�l� hangon sz�lt, s ett�l m�g jobban �sszeszorult K�roly atya sz�ve. A kisfi� arca nem volt tiszta, de nem az�rt, mert hom�lyosan l�tott. Olyan volt, mintha lem�llna fej�r�l a b�r.
Az eg�sz kicsi kerek fej olyannak t�nt, mint egy elm�zol�dott olajfestm�ny. K�roly atya sz�ve egyre lassabban l�ktetett, a f�jdalom viszont ann�l hevesebb lett. A sz�v szorult, egyre er�sebb szor�t�sok vettek er�t rajta. Hideg retteg�s futott a h�t�n.
…m�-m�gha… ha a hal�l... �-�rny�k�nak v�-v�lgy�ben..
A barna haj, az �l�nk b�r, a szemek, a sz�j, a f�l, az orr egym�sra folytak. Az �sszk�p m�r ink�bb egy absztrakt festm�nyre eml�keztetett. Ezek a sz�nek meg�ll�thatatlanul csorogtak lefel�, mint h�s�gben a fagylalt.
Addig-addig csordog�ltak, m�g az utols� cseppig el nem hagyt�k a fejet. Nem maradt m�s ut�nuk csak a feh�r koponya.
Nem volt k�ts�ges.
� volt maga a hal�l.
…nem, nem…ez nem lehet, � uram Isten...
- NEM! uhh... Te nem lehetsz...! – vis�tott a pap fojtott hangon, bele a kietlen, s�t�t szemg�dr�kbe
- A hal�lnak megsz�ml�lhatatlan arca van – sz�lt a koponya visszhangz� szellemhangon. Nem volt sz�ja, csak a csupasz �llkapocs ugr�lt fel-al�, h�v�s fogcsattog�s k�s�rte – �s az ember nem v�laszthatja meg. Ezt te magad is j�l tudod.
A pap fel� ny�jtotta kez�t. De azon a k�zen m�r nem volt se b�r, se h�s. Csak a fedetlen csont feh�redett. Mutat� ujj�val v�daskodva a pap fel� b�k�tt.
A pap minden eddigin�l nagyobb horderej� sz�r�st �rzett. Szemei kig�vadtak, l�tszottak a v�r�s hajsz�lerek, amik beh�l�zz�k a szemgoly� t�v�t. Sz�ja szab�lyos O bet�re fesz�lt, mindk�t kez�vel a sz�v�t szor�totta.

- �rted j�ttem. Ne ellenkezz! – mondta a koponya – Nem tudsz.
Karja tov�bbra is ny�jtva maradt. Kez�n sz�tny�ltak az ujjak.
Majd az ujjak egyre csak z�r�dtak… �s z�r�dtak… megsz�nt a pap mellkas�ban a f�jdalom… �s z�r�dtak… a pap m�r nem l�tott maga el�tt semmit, csak kop�r feketes�get… �s z�r�dtak… minden leheletnyi er� kisz�llt a test�b�l… �s z�r�dtak, a h�feh�r ujjhegyek m�r egym�st �rintett�k…a l�gz�s le�llt…
j�l van, uram…legyen meg a te... a te akaratod… oh...
… a sz�v m�r nem f�jt, m�r nem �rezte, hogy van… �s az ujjak l�gyan �k�lbe z�rultak. Az �lettelen test k�tr�t ter�lt a padl�n. Az egyik kar a dereka mell� huppant, a m�sik kiny�lt a feje f�l�tt. A k�z teny�rrel felfel� �llt meg. Ujjai az �g fel� �gaskodtak.
Mintha csak a m�rk�t tartan�, �s �gy k�ny�r�gne m�g egy kis id��rt.