"Amikor lemondasz az álmaidról, gyermekkorod egy részéről mondasz le.
Ha eltűnnek az álmok, csak a rémálmok maradnak."
"Ha romba dőlnek legszebb álmaid, ne csüggedj csüggedni nem szabad,
Nézd, a puszta rom felett a legszebb virág fakad.
Hisz csalódni tudni kell hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni kell, hogy igazán szeressünk.
Tudni kell kacagni, sírni,
Valakit megunni, és újból visszahívni.
Csalódni kell, százszor, ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk EGYETLEN EGYSZER."
Ha nem akarjuk, hogy a gyerekek hallják, amiről beszélünk, tegyünk úgy, mintha nekik mondanánk."
"Ha a csengőnyomógombot alacsonyra szereled, minden arra járó kölyök becsenget. Ha magasra, még a kerítésedre is felmászik."
"Ha valamikor is csábítást éreznél, hogy beszélj másoknak bajaidról, emlékezz arra, hogy hallgatóid felét nem érdekli, a másik fele pedig örül annak, hogy végre megkaptad, amit érdemeltél."
"Az emberek azért magányosak, mert falakat építenek hidak helyett."
"Óvakodj a türelmes ember haragjától."
"Élet és halál határán jársz.
Sötétség és fény között rekedtél,
reszketve az elmúlás terhes, hideg levegőjében.
Az idő kereke újra fordul egyet.
Ami élt eddig, most elmúlik. Ami holt, most új életre kel...
Az újjászületés pillanatai.
Az izmok egyszerre húzódnak össze,
az érzés késként hasít a testbe.
A levegő ezernyi tűvel szurkál, az érintés fáj, a hang kínt okoz.
Elfogadni a megmásíthatatlant: élsz. Újra és újra.
Minden alkony életet hoz, s minden hajnal halált."
"A sötétség akármikor, akárhol ott van.
nem láthatod, de érezheted az érintését.
csak el kell hinned, hogy létezik.
ha nem tudsz hinni ebben, akkor a
sötétség többé nem létezik számodra."
"Tegnap még dúskeblű nyár csábított
Mára fürtjeim közé ősz lopódzott
és ráncsosra csókolt lágy, lomha kéjjel...
Tudom, sírhideg tél ölel ma éjjel."
"A boldogság olyan, mint a levego: csupán a hiánya tűnik fel."
"Összetiport lelkek,hulló könnyek,
Fájdalmas emlékek,kísérik lépted,
Nem zavarnak téged,
A bűn nem éget,
Beteg a leked,
Méreg a véred... "
"Ha az égen ragyogó csillagokat nézzük:
Lelkek, akik nem húnynak ki soha.
Fényből táplálkoznak, nem levegőből.
A lélek a test nélkül a leggyönyörűbb,
Ha nem számíthatunk arra,
Aki itt van mellettünk."
"Mérlegeltem, mi volt, s mi lesz és úgy láttam, mindegy mi vár: egyensúlyban tartja üres életem egy üres halál... "
"Az tesz minket sebezhetővé, hogy nem fogjuk fel: van rosszabb a halálnál..."
"Sírok egy mosolytól, a komorságot keresem… fáj egy szó, egy tett, meghalok az élettől hiszen a halált keresem." |